Danubius Health Spa Resort Aqua

Danubius Health Spa Resort Aqua
(korábbi Thermal Hotel Aqua) - Hévíz

A gyógytó

Hogyan keletkezett a Hévízi-tó?

A választ a régmúlt időkben, a földtörténet több millió éves múltjában kell keresnünk. A földtörténeti középkor elején, a triász időszakban (kb. 200 millió éve) kristálytiszta tengervíz borította a környéket, a mai Dunántúli-középhegység helyét is. Ebből a tengerből Hévíz környékén hófehér dolomit, alárendelten mészkő rakódott le.

Még a Föld középkorában, a jura- és kréta-korban (kb. 180-70 millió éve) a tenger visszahúzódott a vidékről. A mai Bakony-hegység területén a krétakor végén és a harmadidőszak első korában, a paleocénban, trópusi környezetben bauxittelepek képződtek, majd felszíni hatásra áthalmozódtak. Ugyanezek az erők a felszín puhább rétegeit kikezdték, helyenként lepusztították. Megkezdődött a mészkövek, dolomitok karsztosodása.

A harmadidőszakban Hévíz közvetlen környékén a paleocént követő eocén, oligocén és miocén kor sem hagyott hátra rétegeket, a vidék továbbra is szárazulat maradt. A korszak utolsó időszaka a pliocén viszont nagyon mozgalmas volt.

A pliocén korszak végén, a pleisztocén elején (kb. 2-4 millió éve) a szél és a vízfolyások délnek hordták a pannon rétegek anyagának nagy részét. A vulkáni utóműködések első jele volt a hőforrások, így az Őshévíz feltörése. A pleisztocén kor közepén a földkéreg mozgása, beszakadása folytán két árokrendszer keletkezett. Ezekben gyűlt össze a csapadék: kialakult a Balaton, mintegy 22 ezer évvel ezelőtt. Ekkor kezdődik a Hévízi-tó története is.

Több bizonyíték szól amellett, hogy a Hévízi-tó thermális gyógyvize a geológiai múltban nem a mai szinten fakadt, hanem ennél jóval magasabban. A Hévízi-tó vize, mintegy 20-22 ezer éve tört fel mai helyén, a Balaton kialakulásával egy időben. Az előtörő meleg víz először a Balatonba ömlött. Klímaváltozások hatására a Balaton vízszintje lesüllyedt. Az egykori tómederben az ott élő buja növényzet elhalt réseiből tőzegláp keletkezett.

A Hévízi-völgy lápos, tőzeges, sík felszíne a tótól keletre kb. 1-1,5 km szélességben, a völgy keleti oldalán levő Dobogóig és a völgyet keletről határoló cserszegtomaji dombvonulatig terjed. Dél felé a tőzeges terület a Zala medréig húzódik, északon a Gyöngyösi csárda fölé nyúlik.

A Hévízi-tó vizét geotermikus energia "melegíti". A földkéreg mélyebb rétegeiből vezetés és sugárzás révén származó hő fűti át a triász és pannon korszakban keletkezett föld alatti tároló-rendszerbe zárt mélységi vizeket.

A vízben található radioaktív szénizotópok mennyiségéből megállapították, hogy a forrás hideg erének kora - a beszivárgástól a feltörésig - 5-7 ezer évre, míg a meleg vizű forrásé 10-12 ezer évre tehető. A felszínről a mélybe kerülő vizek meglehetősen nagy területről, a Bakonyból, a Keszthelyi-hegységből és a Zalai-dombvidékről gyűlnek össze. Ennek egy része csupán kis mélységbe (pannon réteg) hatol - ez a karsztvíz zóna - és innen jut a hideg érben a Hévízi-tó "keverőbarlangjába". A vizek zöme azonban jóval mélyebbre jut le, a triász kori dolomit rétegekbe, ahol erősen felmelegszik. Útja során különféle fémeket, kőzeteket old fel, majd innen újra a felszín felé áramlik, s jut el a forrásterembe.

Ha a Hévízi-tó felszínét figyeljük, megállapíthatjuk, hogy a tó nincs nyugalomban.