Akár vendégként, akár munkatársként vagyunk jelen egy szállodában, jól tudjuk, hogy a vendégelégedettség egyik legjobb fokmérője a jó étel, a kifogástalan vendéglátás. Nemcsak jót aludni szeretünk egy szállodában, de jókat enni is. Különösen igaz ez a balatoni nyaralásokra, ahol komoly tradíciója van a balatoni hangulatú ételeknek. Nincs nyaralás lángos, palacsinta és hekk nélkül, de egy jó halászlé és a hozzá illő balatoni bor is meg tudja alapozni jókedvünket.
Az 50 éves jubileumát ünneplő Danubius Hotels balatonfüredi nagyszállodáinak éttermi igazgatói – Béla és István – két generációt képviselnek, ám teljes összhangban alkalmazkodnak a vendéglátóipar változásaihoz és elhivatottan állják a kihívásokat, melyekből – ismerve a szakma mai nehéz helyzetét – akár minden napra is jut bőven.
MEZŐ BÉLA ÉS NAGY ISTVÁN
Csak egy valamit szeretnek a vendégek jobban, mint a kényelmes lakosztályukban ébredni: finomabbnál finomabb ételek társaságában folytatni a napot. Nem csoda tehát, hogy a szállodák egyik alappillére az éttermi ellátást biztosító Food & Beverage terület. Ezért felel a Danubius Hotel Marinában Béla, a Danubius Hotel Annabellában pedig István.
Béla majdnem 50 éve, 1973-ban kezdett el dolgozni a Danubius már akkor is nagynak számító szállodaláncánál, mindössze 17 évesen. Kezdetben személyzeti portás, majd pincér, és a ranglétrát végig járva végül éttermi igazgató lett. Figyelemmel kísérte a szállodaipar elmúlt évtizedeit, és azt állítja, már semmi sem lepi meg. Emlékszik még a tekerős pénztárgépekre, a kapitalista és szocialista reggelikre, a Németországban tartott magyaros hetekre. Mindennek ellenére nem okoz neki gondot a technikai változásokhoz való alkalmazkodás, és a szakterületét érintő innovációkra is nyitott. Ebben István a leghitelesebb forrás, hiszen évekig Ausztriában dolgozott. “Behozta a kort nyugatról” – fogalmaz Béla.
A két férfit 2019-ben találkoztatta a sors, és a generációs különbség ellenére azonnal megtalálták a közös hangot. Ez főleg annak köszönhető, hogy Béla remekül beszéli a fiatalok nyelvét, és amellett, hogy hagyja őket érvényesülni, saját elmondása alapján még tanulni is akar tőlük, velük együtt követni a kort. Ez persze nem azt jelenti, hogy ő nem ad tanácsot Istvánnak, egyszerűen megadja neki a szabadságot, hogy adott esetben ne fogadja meg azt. A korkülönbség ellenére nincsenek köztük nagy konfliktusok: előfordulnak persze nézeteltérések, mint a terített asztal és a bisztró viadala, de ilyenkor is hamar egyezségre jutnak.
István elképzelése szerint a jövőben megváltozik majd az élelmiszeripar. Megszűnik a tenyésztés, és mesterséges porból készült instant ételeket fogyasztunk majd. Ha pedig az egész világon végbemegy ez a fordulat, a szállodai éttermek is követni fogják a trendet. Emellett a digitalizáció is hatalmas léptekkel halad, megszaporodnak majd a digitális szállodák, és azon belül a robotizált éttermek. Ugyanakkor biztos benne, hogy megmarad az a vendégkör, amely továbbra is igényt tart majd a kézzel készült valódi ételre, és az emberi kontaktra. Emiatt feltételezi, hogy a vendéglátóipar ketté fog válni, és az utóbbi kategória számít majd megfizethetetlen luxusnak.
#dh50 #aholazéletzajlik
