A Danubius Hotels három hónapos jubileumi kampánnyal ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját. Az ünnepléshez mi is csatlakozunk, és nem is akárhogyan. Közös beszélgetésre, múltidézésre hívjuk a szállodalánc két korábbi, valamint jelenlegi vezérigazgatóját a Turizmus Café június 22-ei adásába.

Az Astoria jelentette budapesti életem kezdeti időszakának biztos pontját a város szövevényes közúti hálózatában. Az egyetem felé tartva minden nap áthaladtam rajta. Ide szerveztem a találkozókat az új és régi ismerőseimmel, hiszen az Astoriát mindenki ismeri, mindenki tudja, hogy hol van. Nem emlékszem, hogy ki volt az, aki a kocsi ablakán át vagy egy céltalan körúti lődörgés közben rámutatott a kereszteződésre, és a tudtomra adta, hogy ez a forgalmas, füstös és zajos, de a fővárosban élők szívében különleges helyet birtokló csomópont az Astoria, abban viszont biztos vagyok, hogy az elmúlt tíz év alatt egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy megkeressem a térképen vagy bepötyögjem a nevét az egyik navigációs alkalmazásba - különben nem találtam volna semmit, az Astoria, mint köztér, hivatalosan nem létezik.

Az Astoria Hotel túlzás nélkül a 20. és 21. századi magyar történelem minden fontos felfordulásakor központi szerepet játszott. Szobái szolgáltak irodaként az őszirózsás forradalom idején, de volt Gestapo-főhadiszállás, majd az Állambiztonság is innen dolgozott. Milyen titkokat rejt a főváros szívében álló ikonikus épület? És vajon melyik italból fogyott a legtöbb a hotel mulatójában, ahol Cserháti Zsuzsa és Máté Péter is vendégeskedett? Képeken a szálloda, aminek falai sokkal több titkot őriznek, mint elsőre gondolnánk.