Egy balatoni nyaraláshoz sosem kell extra indok, mert mindig jó, mindig elvarázsol hangulatával és lehetőségeivel, élettel és örömmel teli fesztiváljaival. Csobbanunk a Balatonban, sétálunk a Tagorén, koccintunk a sétahajón, tekerünk a tóparton, és szinte naponta felnézünk arra a hatalmas kék-fehér épületre, amely a sétány mellett figyeli lépteinket immár öt évtizede. Ő Bella, Anna-Bella, Annabella – hogy idézzük a történelem során megjelent kedves beceneveit. Idén nyáron 50. születésnapját ünnepli az „idős hölgy”, aki legendává vált Balatonfüred életében. A fél évszázadnyi idő már megérdemli, hogy kicsit nosztalgiázzunk. Tarts velünk!
„Láttam Annabellát – Háltam Európában” – ezzel a címmel jelent meg az első újságcikk a Hotel Annabelláról 1968 áprilisában. Ebben az évben fogadta első vendégeit a balatoni szállodafejlesztési program keretében épült szálloda. Ahogy a cím is utal rá, kívülről bárki megtekinthette, de vendégkörét akkoriban a fizetőképes, igényes, javarészt nyugat-német vendégek alkották. Az impozáns épület a modern építészet örök darabja. Tervezéséért Pázmándi Margit építész Ybl-díjat kapott, ezzel ő az egyetlen kétszeres Ybl-díjas építésznő.
A korabeli újságcikkekben szemezgetve megtudhatjuk, hogy 1968-ban a Hotel Annabella volt a Balaton-part legnagyobb szállodája. Két év alatt készült el, közel 80 millió forint beruházási költséggel. 384 kétágyas szoba, 1000 férőhelyes étterem, 300 főt befogadó eszpresszó várta a német, osztrák és jugoszláv turistákat, IBUSZ csoportokat.
Turizmus létezett ugyan 1968 előtt is Balatonfüreden, de a Hotel Annabella, majd a rákövetkező évben a Hotel Marina nyitásával jelentősen megnőtt a város szálláskapacitása. Az addig alapvetően mezőgazdasági munkából élő, helyi piacra termelő falusi emberből egy nemzetközi életvitelhez szokott, magas igényszintű vendégsereg színvonalas kiszolgálását kellett ellátni, mely sajátos szakmai tudást, nyelvismeretet várt el. Füred felkerült a nemzetközi turizmus térképére! A magas szintű szakmai munka nagy hatást gyakorolt a térség vendéglátására. Új szakemberek ezreinek képzése kezdődött el, bár 1968-ban ugyanúgy munkaerőhiány volt, mint manapság. Akkoriban a Nyírségből, Túrkevéről, Mezőtúrról toborozták a segédmunkaerőt, míg szakmunkára komplett felszolgáló és szakács brigádok érkeztek Budapestről, Győrből és Pécsről. Szintén nagyon fontos volt a dolgozói szállások létrehozása: két 72 szobás munkásszállás került átadásra (a köztudatban csak nemes egyszerűséggel Annabella és Marina Sing Sing névre keresztelve), és több mint 500 dolgozó elhelyezését oldotta meg.
Mai szemmel érdekes belelátni abban, hogyan is működhetett akkoriban a vendéglátás, milyen konyhatechnológiai eljárásokat dolgoztak ki például hűtőszekrény, hűtőkamra nélkül. A hasábburgonya héjas burgonyából készült, a párizsi köret jóízű zöldségféléket tartalmazott, a szalmaburgonyából pedig annyi körettartó fészket készítettek, hogy még a parti fecskék sem tudták felülmúlni – meséli a szálloda egyik legrégebbi munkatársa, Csonka Endre.
A hűtés jégszekrénnyel működött, amihez a jeget a Balatonon vágták, majd elvermelték. A reggeli munka azzal kezdődött, hogy a jégszekrényekről, halas hűtőkádakról leengedték a megolvadt vizet, és jéggel feltöltötték azokat. A hal vasúton Siófokról érkezett menetrend szerinti járattal 50 kg-os fűzfa kosárban, jéggel és gyékénnyel bélelve. A szállítás a vasútállomásról egy tricikli segítségével folytatódott. A konyha teljes személyzete részt vett a feldolgozásban: nagy halas ládákba rétegezve rakták a különböző fajtájú, méretű halat. Ezt a jeget kellett időről időre pótolni. A baromfit élve kapták ketrecben. Aznap annyit vágtak, amennyi a napi ételkészítéshez szükséges volt. A többit napokig tartották, etették, itatták. Előkészített nyersanyag gyakorlatilag nem volt kapható a konzerveken kívül.
Amikor a Gasztrofol üzemet megalakították, az Annabellában gyártották a mirelit szilvásgombócot. Ebből az időből származik a „Szilvás gombóc, derelye, Hungar Hotels ereje” szlogen, amire a régi munkatársak bizonyára mosolyogva emlékeznek.
A gasztronómiai élményt nemcsak a konyha, a különleges tálalás, hanem a szórakoztatás, a sajátos folklór is elősegítette. 1970-ben 170 fő tevékenykedett a szórakoztatás területén: cigányzene, tánczene, illetve a bárműsorok szereplői álltak alkalmazásban. Csak Füreden 5 nagy zenekart foglalkoztattak. A cigányzene összetétele minimum 7 főből állt: a prímás, a segédprímás, brácsás, cimbalmos, bőgős, csellós, klarinétos kellett a jó hangzáshoz, az asztalok közötti zenéléshez.
Hogyan is ünnepelhette volna a legendás, oly sokat életében főszerepet játszó szálloda a nevezetes 50. születésnapot, ha nem a kedves törzsvendégekkel és a régi-új munkatársakkal, illetve Füred városával? Szívmelengető színfolt az történetben, hogy a Hotel Annabella 1968. április 22-én Vászolyi Judit jelenlegi igazgatónő édesapja, Vászolyi Árpád irányításával nyitotta meg kapuit.
„Szerencsém volt ismerni a szálloda több nagyszerű igazgatóját: Hajnal Jánost, Takács Istvánt, Havas Gábort, Nagy Jenőt.” – írja Vászolyi Judit a jubileumra megjelent emlékfüzetben. – ” Megtanultam tőlük a szakma szeretetét, alázatot, kedvességet és felelősséget. Köszönöm nekik, hogy a szálloda öt évtized múltán is elégedett vendégek ezreit szolgálhatja ki évről évre és adhat munkát több mint 100 dolgozónak.”
A Hotel Annabella és a Hotel Marina szálloda összesen 200 embert foglalkoztat, ez főszezonban további 100-zal egészül ki. Ezzel a létszámmal szolgálják ki az évi 95-100 ezer vendégéjszakát. A nyitás utáni első évtizedekben elsősorban külföldiek jöttek az Annabellába pihenni, még 2007-ben is 70% volt a külföldiek aránya. Ez napjainkban kiegyenlítődött. Az április és október között nyitva tartó szálloda 75%-os kihasználtság mellett működik, a fele részben magyar vendégek 50%-a már családdal érkezik. A magyarok átlagosan 3,5 éjszakát, míg a külföldi vendégek legalább egy hetet maradnak Balatonfüreden.
Balatonfüred már régóta több egy balatoni nyaralóhelynél.
A magyar tenger ékköve, a balatoni kultúra fellegvára, a magyar vitorlás sport bölcsője, „Európa legvirágosabb városa”, többszörös Hild-díjas település, különleges klímájának köszönhetően az egyik legkedveltebb belföldi úti cél, lankás dombok által körülölelt 14 000 lakosú kisváros. Füred lakóinak és vendégeinek életformáját, magatartását mindenkor alapvetően meghatározta a történeti hagyomány. Idegenforgalma századokra nyúlik vissza és miután a füredi savanyúvizet gyógyvízzé illetve gyógyforrássá nyilvánították 1971-ben gyógyüdülőváros lett, 1987-től a Szőlő és a Bor Nemzetközi városa. Ismertségét elsősorban mediterrán jellegű klímájának és szénsavas forrásainak köszönheti. A város hihetetlenül gazdag történeti emlékhelyekben. A város az 1800-as években, a reformkorban indult fejlődésnek. Kedvelt találkozóhelye lett a haladó szellemű politikusoknak, művészeknek, történelmi, kulturális szerepe ekkor volt a legkiemelkedőbb. E korból számos műemlékkel, jelentős épülettel, hagyománnyal rendelkezik a város: 1825-ben itt rendezték meg az első Anna-bált.
Miért is szeretjük ennyire Balatonfüredet? Változatos természeti értékek, kulturális emlékek mellett gazdag programkínálat, zamatos borok és helyi ételspecialitások várják az ide látogatókat, a kerékpározás szerelmeseinek vonzó lehetőség a Balatont körülölelő kerékpárút. A környékbeli kalandparkokat és bob pályát az adrenalin kedvelőknek, a nyugalmat keresőknek pedig a Koloska-völgy nordic walking vagy bakancsos kiránduló útvonalait ajánljuk. Rendezvényekben sincs hiány a Balaton parti városban. A nyári hónapokban Balatoni Hal- és Borünnep, Anna-bál, Kékszalag, Borhetek, gitárfesztivál váltják egymást, a nyaralók nagy örömére mindig történik valami a Tagore sétányon.
Ha Balatonfüreden jársz, vess egy pillantást a balatonfüredi Hotel Annabella wellness hotel 50. születésnapja alkalmából ültetett emlékfára, egy gingko bilobára, amely reményeink szerint tanúja lesz a következő évtizedeknek. Boldog születésnapot, Bella!
