Kötelezők röviden Sárkánykalandok rajongóknak – Felhőhegyi Balázs: Tiko nyomoz

Valljuk be őszintén, hogy nem mindig van időnk és türelmünk egy-egy vastagabb meséskönyv elolvasására vagy felolvasására, esetleg újra és újra, amikor csemeténk megint a kedvenc esti meséjét kéri. És az is igaz lehet, hogy mielőtt megveszünk egy kötetet, szeretjük tudni, miről is szól majd a történet. Ezért születnek a “kötelezők röviden”, és ezért gondoltunk arra, hogy a Sárkánykalandokat rövid formában is megosztjuk a Bubbles Club sárkányok rajongóival. A trilógia mindhárom kötete helyet kap majd ebben a sorozatban, de a legfrissebb, legújabb hévízi mesével kezdjük a sort. A történet egyrészt egy izgalmas nyomozójáték, tele titokzatos manóverssel, színhatározóval, morzéval és tappancskereséssel, másrészt egy igazán szívmelengető mese barátságról és a szeretetről.

Természetesen 2 oldal nem adhat vissza 66 oldalt, nem is ez a cél, hanem inkább a kíváncsiság felkeltése a szülőkben, hogy megajándékozzák gyermekeiket a Tiko nyomoz kötettel és a hozzá tartozó nyomozócsomaggal. Ám van egy kis meglepetésünk is a rövid változat olvasóinak! Hangot adunk a mesében említett zenei slágereknek, így amolyan autentikus zenei aláfestés is jár a meseolvasás mellé! Reméljük, tetszik ez a hangos kiegészítés, és akkor kezdődjék is a mese, az American Authors “Best day of My Life” című számával, amit Marci, a főhős hallgat Hévízre érkezésekor:

 

Felhőhegyi Balázs: Tiko nyomoz. A hévízi rejtély
(rövidített mese)

A hévízi Aqua szállodában felettébb furcsa dolgok történnek mostanában. Kaparászás és dobogás hallatszik éjszakánként, valaki girbegurbán danolászik meg füttyöget. Éjszakánként horkol a fal, és színes foltok jelennek meg mindenhol.  Elátkozott a ház vagy valami igazán borzasztó jött át Rejtekföldéről?!
Tulipán bácsi kétségbeesett kérésére Marci azonnal Hévízre utazik, és alapos kutatásba kezd. Először a színes pacákat veszi szemügyre, amelyekről kiderül, hogy tulajdonképpen tappancsnyomok. Marci gyorsan megkeresi a sárkányos varázsládikát, és üzenetet küld a sárkánytestvéreknek, Drazsénak, Danynek, Tikonak és Yoyonak. Segítséget kér a rejtély megoldásához.

Másnap reggel fura dolgok történnek az égbolton. A felhőtlen kék ég váratlanul beborul, zápor kerekedik, s nyomában keskeny, de igen takaros szivárvány érkezik. Olyan, mint egy kapu, amin egy kerek szemüveges, narancspöttyös, zöld sárkányfi reppen át. Tiko érkezik a szivárványon át Rejtekföldéről, és hamarosan már Marcival együtt vizsgálják a sárga, kék és zöld tappancsnyomokat. Az okos sárkányfi még a nagyítóját is előveszi, majd morgómanó nyelven megkérdezi a Nagy Lényhatározót, milyen állat hagyja a másfél manóarasznyi, két arasz széles nyomokat, amelyeken még apró karmok nyomai is kivezetők. Kisvártatva kapnak is egy ábrát négy találattal: Fénylő orrú papajsz, Csámpás gyík, Szivárványtappancsú tekergő vagy az Odvas mahu.  Tiko és Marci gyorsan rájönnek, hogy nem lehet Fénylőorrú, mert az évszakonként változtatja a talpa színét. A Csámpás gyík büdös, az Odvas Mahu tappancsa pedig másféle. Viszont a Szivárványtappancsú tekergőre ráillik a leírás, és ráadásul Tiko hallott is egy példányról, Szippancsról, aki albínó fehér, és igen érzékeny lény. Szereti a finom illatokat, ízeket, a vidám zenét, de ki nem állhatja az érett sajtok illatát. Sokat alszik, gyorsan fut, hatalmasakat ugrik, de amilyen ügyes, olyan buta is. Sajnos a színes nyomok jelentéséről nem árul el semmit a lényhatározó.

Segítségre van szükség! Marci és Tiko elárulják a szállodában nyaraló gyerekeknek, hogy egy albino mókust keresnek. Véletlenül Jávorka Oszkár akad a fura szerzet nyomába a kertben, és gyorsan riasztja Marcit, aki Tikoval együtt az éppen lila tappancsnyomok után ered. A kuka mögül elő is kerül egy borzas hajú, riadt manó – Furfang, a vájárka. Miután megnyugtatják az ijedt manót, Furfang elmeséli nekik szomorú életét és magányosságát. Megtudják, hogy nagyon szereti a tréfákat, sőt azt is, hogy a könyvei között őriz egy versikét a tekergőről. Másnap oda is adja a kis nyomozóknak az megsárgult szélű papírost. Cserébe annyit kér, hogy Tiko hallgassa ki, milyen találós kérdést fütyülnek a szálloda feletti szelek.

A versike alapján hőseink gyorsan rájönnek, hogy ez a manóversike egy színkód. Marci segédnyomozókat toboroz a gyerekek között, így csatlakozik a kis csapathoz Sólyom Jácint és a Kalaphegyi testvérek, Kinga és Fülöp. Megkeresik a nyomokat, és a vers segítségével meg is fejtik a színek jelentését. Már tudják, hogy a sárga nyomok jókedvet mutatnak, a piros azt, amikor mérges, ha zöld, akkor éhes, amikor kék, akkor szomorú.
Ebéd közben Tiko rossz hírt kap Rejtekföldéről. Valószínűleg a Szivárványtappancsú lopta el Esthajnalkirálynő koronáját, és ha nem kerül elő a drágaköves korona az év leghosszabb napjára, akkor nagyon nagy baj lesz. Ki is találja, hogy az étteremben csapdát állítanak a Tekergőnek.

Marci és Tiko bűvös szerkezetet barkácsolnak, amelyen a kellő pillanatban színes fények jelennek meg. Ez előcsalja a Szivárványtappancsút, gondolják a kis nyomozók. Készen áll a haditerv, hogy az étteremben a finom ételek illata, íze és a színek látványa, valamint a jó zene segítségével elkapják a Rejtekföldén is körözött enyveskezű tolvajt. Még Furfang, a vájárka is felajánlja a segítségét. Minden a lehető legjobban indul, már látják is a hófehér bundás, mulatságos ormányos, hosszú füles Szivárványtappancsút, ám hirtelen Marci olyan hatalmasat tüsszent, hogy a tekergő elmenekül. A gyerekek persze utána, követik, amíg tudják a sárga, majd lila nyomokat. A sárga nyomokból ügyesen kikövetkeztetik, hogy a tekergő először azt hitte, játszanak vele, majd valami történhetett, amikor lilára változott a tappancsok színe. Tiko nyomot is talál, a lepkeháló egy darabját, ezért Marci úgy véli, hogy Jávorka Oszkár fogta be lepkehálójával a tekergőt. Megszervezik, hogy fondorlatos módon bejutnak a lepkevadász szobájába. Sikerül is, így Tiko főnyomozó beoson a szállodai szobába, ahol a lepkegyűjtemények és az akváriumban pihenő kaméleon mellett csak egy szabadon repkedő sárga citromsármányt talál, a tekergőt sajnos nem. Ráadásul a madárka a nyitott ajtón át azonnal kirepül az udvarra, ahol végül Tiko segítségével visszaadják Jávorka úrnak.  A kis nyomozócsapat tovább keresgél és gondolkodik. „Ez az egész nincs, ha nem tüsszentem el magam pont akkor” – mérgelődik Marci, ami szöget üt Tiko fejébe, és elreppen. Hamarosan barna porral a mancsában tér vissza, és elmeséli, hogy ezt az erős tüsszentőport az étteremben találta. Valaki tehát szándékosan gondoskodott arról, hogy Marci tüsszentsen, amivel meghiúsítja a tekergő elfogását.

Kétségbeesve jelenik meg hirtelen Tulipán bácsi egy telefonfelvétellel, amit az egyik panaszos vendég rögzített a szállodában a mindenféle éjszakai zajokról és gajdorászásról. Tiko azonnal felismeri a régi, legendás manódalt, ami világossá teszi a nyomozók számára, hogy Furfang, a vájárka az egész csapatot az orránál fogva vezeti. Tiko azonnal intézkedik, és megkérdezi a Lényhatározót a vájárkákról. Bizony kiderül, hogy a vájárkák kétarcú teremtmények. Ha felülkerekedik bennük a drágakövek utáni olthatatlan vágy, akkor kapzsivá és alattomossá válnak, ugyanis megrögzött kincskeresők.
Kis nyomozóink már mindent értenek. Esthajnalkirálynő elveszett drágaköves koronájának emlegetése mohóvá tette Furfangot, aki képes volt ellopni Jávorka úr lepkehálóját, és foglyul ejteni a tekergőt. Mivel ő is láthatatlanná tud válni, az éttermi csapdánál a megfelelő pillanatban Marcira fújta a tüsszentőport, és elkapta a Szivárványtappancsút.

A csapat gyerek azonnal elindul a szállodai szerelőjáratok felé, hogy elkapja a vájárkát, de a falba süllyesztett ajtócskát manóbűbáj fedi. Jácint, a legkisebb nyomozósegéd ügyesen kinyitja a manólakatot, így Tiko és Marci sikeresen bejutnak a manólakba, ahol felettébb furcsa dolgokat találnak. Párnából készített ágyat, gyufásdobozokból eszkábált szekrényt, okostelefonból készített tévét, erjedt gyümölcslét, lila és sárgászöld tappancsnyomoka és fehér szőrdarabkákat.  Napnál is világosabb, hogy itt őrzi a vájárka Szippancsot, a szivárványtappancsú tekergőt. Különös módon hévízi képeslapokat is találnak a nyomozók, rajta manófirkák, hogy „ékkő a szeme”, és hogy „juhééé”. Tiko fejében azonnal összeáll a kép. Maga köré ülteti a gyerekeket, és elmeséli nekik, hogy az éjszaka telefonon felvett réges-régi vájármanó dal hatalmas kincsekről szól, amelyeket, aki megtalál, boldog és elégedett élete lesz. Az okos sárkányfiú elő is húzza a táskájából a manószótárt, amivel könnyedén le tudják fordítani a manónyelven írt versikét. Az ékkő szem, ahol tavirózsák táncolnak, a Hévízi tó. A kincshez vezető csukott kapu bűvös szavakra nyílik. Három bűvös szóra. Az egyiket a szelek mondják hajnalban, a másikat a gyökerek mondják nappal, a harmadikat a lótuszok éjjel.

De vajon hol lehet a kapu, ami a bűvös szavakra nyílik?
Marci és Tiko azonnal elindulnak a tó melletti erdőbe, hogy meghallgassák, mit susognak és dobolnak a gyökerek. Csupa puff és surr, ütemesen váltakozva. Nem értik, így tanácstalanságukban segítséget kérnek a szállodában maradt gyerekektől. A kis Fülöp azonnal felismeri, hogy morzéznak a gyökerek, és mosolyogva küldi el a megfejtést Marcinak. A második szóért a hévízi tavon ringatózó lótuszokhoz kell elmenniük. A holdfényes estében csillogó szentjánosbogarak mutatják az utat, és egy kalandos repülést követően egyszerre meghallják a lótuszok csendes énekét. Távoli földről dalolnak, ahonnan érkeztek, és dicsérik a tavat, mely otthont ad nekik. És arról, hogy minden, ami kibillen, itt visszatalálhat magához, test és szív gyógyulásáról. Elmélázva indulnak hazafelé, ám közben szomorú színű tappancsnyomokra bukkannak. Követni kezdik, és láss csodát, megtalálják a kincsesbarlang kapuját. Sorolni is kezdik a megfejtést: a gyökerek azt a szót dobolták, hogy „szeretet”. A „barátság” az, ami súlytalan, és mégis ketten kell, hogy tartsák. A lótuszok pedig az „egészségről” énekeltek. A levegő megtelik varázslattal, és megnyílik a domboldal. A sötét barlangban megtalálják Furfangot és Szippancsot, akik a lehető legnagyobb barátsággal bújnak egymáshoz. Marci azt gondolja, hogy ez valami trükk, hogy eltereljék a figyelmet a kincsről. Óh, de nagyot téved! Furfang szépen elmeséli, hogy minden átkutattak, kiszimatoltak a tekergővel, de nem találtak drágakövet. Mesél gyerekkoráról és az utazásairól, a hévízi képeslapról, ami idáig vezette. „Kéken ragyog ékkő szeme, barlangmélyi gyökere, tavirózsa ring vele.” Valóban a kincskeresés lázában égett, de végre megértette, hogy a kincs, ami a képeslapon látszik, az nem más, mint Hévíz kincse, maga a termáltó, ez az egészséget és békét adó gyógyvíz! És Szippancs barátsága arra is ráébresztette, hogy az igazi kincset nem a föld, hanem a szív mélyén kell keresni, hiszen a barátság az élet egyik legnagyobb kincse.

A történet végére minden rejtély megoldódik. Furfang elkíséri barátját, Szippancsot Rejtekföldére, hogy szemtanúként segítsen leleplezni Ragacs bandáját, akik ellopták a királynő koronáját. Tiko és a gyerekek pedig dallal (Bruno Mars “Count on me” ) ünneplik barátságukat a hévízi tónál, ahol minden, ami kibillen, itt visszatalálhat magához. A lótuszok éjszakánként harmóniáról, szépségről és békéről énekelnek, a test és szív gyógyulásáról.

És ha még maradt bennetek némi kétség, hogy érdemes-e megvenni a legújabb Sárkánykalandokat, pillantsatok bele a nyomozócsomagba:

Hozzászólások

Ezt is kedvelheted..